Leírás a könyvről
Már órákkal korábban jöttek az emberek. Aztán kinyílt a templomajtó, a szerecséseknek jutott ülőhely, a többiek álltak. S még mindig jöttek. Amikor már állóhely is alig volt, jött még egy férfi. Udvariasan utat kért magának. Az egyik hölgy arcán döbbenet, amikor meglátta, hogy kinek az útját állta el, a férfi pedig kedvesen visszamosolygott. Majd a hölgy továbbengedte. Nem volt feltűnő bevonulás, reflektorfény, nem voltak sztárallűrök. Csak bejött, leült az orgonához, és játszott Varnus Xavér.
Nem a tévéből megismert fenegyerek, a világhírű orgonista, a showman, hanem egy szerény, szinte félénk fiatalember állt előttünk. A műveket pedig úgy tolmácsolta, hogy azt éreztük: valóban közöttünk vannak a zene nagyjai, s a végén talán ők maguk is megtapsolják az orgonaművészt. A sztárt. Aki a művész arcát figyelte a koncert alatt, legalább három különböző Varnust láthatott. Az érett felnőttet, a szabadelvű ifjút, de még a naiv kisgyermeket is. Átélte és átélette velünk a hangokat. Talán nem túlzok, de számomra ő a Földön élő ritka zsenik egyike. Ajándék volt számunkra egy zsenivel tölteni ezt az estét.
Szántó Rita, Miskolci Déli Hírlap