Keleti éden

Demszky Gábor megírta testi-szellemi családfájának egyik erős ágát.

Ő maga szociografikus családtörténetnek nevezi ezt a szabálytalan, de érdekes munkát. Kalandos tényregénynek is beillik, a tények ebben a könyvben tiszteletben tartott tények. Az anyag, kisemberek vadkeleti kalandozása a múlt század forradalmas elején magában is regényes: hogyan vetődnek felvidéki soknemzetiségű szerencse- és igazságkeresők kirgizföldre. Az ember azt hiszi, hogy meglovagolja a történelmet, de leginkább csak vele packáznak a vak erők, közben azonban itt-ott némi boldogság is akad. Ifjúkora óta ismerem a szerzőt, és tudom, hogy sok arca van, egyik az idealista és éles szemű vagány, az akció embere, aki meg tudja jegyezni a személyeket és az adatokat, és íme az alapos, gondos és invenciózus könyvíró, aki tud az ő különös felmenőire testvéri megértéssel nézni, és akkurátusan megszerkeszti a jegyzetapparátust. Hogy földalatti kiadó, polgármester, távlovagló, a szebbik nem csodálója, hagyján, de hogy még egy olyan bonyolult esetnek, mint amilyen ő, a nagyapja, a bácsikái és a nénikéi együtt is ilyen türelmes és empatikus tanulmányozója legyen, örömteljes elismerésre késztet. (Konrád György)