Borges

Kard és tőr, tigrisek, Alef: Borges életművének állandó, rejtélyes motívumai korántsem csupán különféle filozófiai-metafizikai problémák illusztrációi, hanem a szerző életének nagy traumáiból, fájdalmas csalódásokkal teli szerelmi életéből, megoldhatatlan konfliktusaiból fakadnak.

Az életműnek ezeket a személyes gyökereit tárja fel számunkra Edwin Williamson oxfordi irodalomtörténész és Latin-Amerika-kutató, aki – miután tíz éven keresztül élt Borges univerzumában – úgy meséli el a XX. század egyik legnagyobb hatású írójának életét, hogy láthatjuk: Borges nem hűvös könyvmoly volt, hanem Argentína politikai viszontagságai és saját szerelmi ügyei miatt is állandó érzelmi viharok dúlta, megejtően törékeny ember, aki az irodalomban valamiféle megváltást keresett önmaga számára: szabadulást állandó kétségeiből és gyakran az öngyilkosság gondolatáig fokozódó kétségbeeséséből.

Williamsont elsősorban pszichológiailag ragadja meg a Borges-jelenség: alaptétele, hogy a mindennapi életünktől látszólag oly távol eső, többnyire a lét és a megismerés alapkérdéseivel foglalkozó írásai nem érthetők meg teljes mélységükben, ha nem ismerjük Borges és az apja ellentmondásos viszonyát, az anyjához fűződő, különlegesen szoros kapcsolatát, vagy ha nem tudjuk például azt, hogy számtalan jelenetben egy kamaszkori szexuális élmény köszön vissza…