Leírás a könyvről
Nem félek, hogy megbetegszem. Akkor mitől félek? A járvány következményeitől. Attól, hogy kiderül, az általam ismert civilizáció építménye csupán kártyavár. Félek a lenullázódástól, de az ellenkezőjétől is: hogy hiábavaló lesz a félelem, elmúlik, és utána nem változik semmi.
A CoVid-19-járvány talán korunk legjelentősebb egészségügyi vészhelyzete. Feltárja világunk összetettségét, társadalmi, politikai, gazdasági, interperszonális és lélektani logikáját. Amit most átélünk, az túlmutat az identitáson, a kultúrákon. Olyan erőfeszítést kíván a képzeletünktől, amilyenhez normális körülmények között nem vagyunk hozzászokva: látnunk kell, hogy megbonthatatlanul kötődünk egymáshoz, és az egyéni döntéseinkben is tekintettel kell lennünk másokra. A járványban egységes organizmus vagyunk, közösség, amely a teljes emberiséget magában foglalja. Járvány idején a szolidaritás hiánya mindenekelőtt a képzelet hiányossága.
Paolo Giordano a könyvből származó bevétele egy részét az egészségügyi veszélyhelyzet tudományos kutatására és kezelési intézkedéseire ajánlotta fel.
A könyv ugyan 2020-ban íródott, és áprilisban már meg is jelent, én most olvastam.
Igazán tanúlságos, talán így, hogy már egy éve velünk van a mindennapjainkban a SARS-Cov-2 vírus még érdekesebb ez a kisregény.
Bár kényelmetlen igazságokkal szembesít minket, ugyanakkor kiutat is igyekszik mutatni az olvasó számára.
Fontos lenne átértékelnünk a természethez és egymáshoz fűződő viszonyunkat, hogy a vírus, vírusok terjedését eltudjuk kerülni.
"Maga alá piszkít a világ. A járvány tehát felhívás a gondolkodásra. Karantén idején lehetőség nyílik megtenni. De min gondolkodjunk? Azon, hogy nem csak az emberek közösségének a részei vagyunk. Hanem egy csodálatos és törékeny ökoszisztéma legerőszakosabb faja a miénk."