Leírás a könyvről
"A nagymamák a legszebb teremtések a világon. Arcukra, kezükre az idő rakta a ráncokat: az az idő, amely bölccsé és jóságossá érlelte őket. Ráncos kezükkel eldugott aprósüteményt és selyemcukrot osztogatnak, ránc-övezte szemükben pedig néha-néha könny csillan. Vajon miért?" (Annika Solveisen)