Három könyv az építészetről 3. - A tartósság

Tartósság és építészet? A kettő természetes módon összefügg, hiszen a házak általában túlélik tervezőiket. De vajon igaz ez egy olyan korban is, ahol a trendiség érték, és a megtérülési idő a házra is vonatkoztatható? És mit jelent a szó valójában: az anyag időtállóságát, kipróbált, állékony épületszerkezetet, tartósnak tűnő formát vagy valami egyéb, szellemi ötletet? Ahogy a Három könyv az építészetről első két kötetében már megszokhattuk, Cságoly Ferenc keze alatt távoli tájak kultúrái között épül híd. Így jön létre az a gazdag szellemi tér, amelyben Vitruviusnak, a római kor építészeti gondolkodójának harmadik kulcsszavát, a tartósság fogalmát járhatja körül biztonsággal az olvasó. A könyv számos példája a múltba vezet, így a méltatlanul kevéssé ismert Mohendzsó Dáró romjai közé, ahol a házak vastag téglafalai több mint négyezer éve dacolnak az idővel, átörökítve ezzel egy olyan városépítési logikát, amely a változó kultúrák ellenére ma is érvényes. A tartósság fogalma időbeli dimenzió. És mégis, a mára is vonatkoztatható. A könyv Peter Zumthor kortárs svájci építész Bruder Klaus-kápolnájának képével zárul: egy olyan épülettel, amelytől joggal remélhető, hogy fizikai és szellemi értelemben is időtálló.
Ha A SZÉPSÉG az érzelmekhez szól, akkor A HASZNOSSÁG a gyakorlatiasság és az ésszerűség kifejeződése. A harmadik könyv A TARTÓSSÁG fogalmát járja körül, azt igyekszik megfejteni, hogy mi a titka a valóban maradandó építészeti alkotásoknak.
A mai világ vizuálisan túlterhelt. Soha nem élt még ember ennyire intenzív és zajos képi környezetben. Az épített környezet minősége közügy: az építészetről és a művészi értékekről való gondolkodás ma nemcsak a tervezők felelőssége, de az épületeket és tereket használók, az a mindnyájunk számára fontos feladat. Cságoly Ferenc trilógiája magával ragadó stílusával és közérthető nyelvezetével minden érdeklődőnek megnyugtató nézőpontokat kínál ehhez az aktív szemlélődéshez.