Bár ez a történet már nem hat olyan elemi erővel, mint a Madison megye hídjai, mégis órákig bele lehet feledkezni az érzelmekbe, amelyek hol lassan csordogálnak, mint egy hűs vizű hegyi patakocska, amelynek felszínén meg-megcsillan a felkelő nap fénye, hol pedig úgy áradnak, mint az őszi esőktől megduzzadt, ám ködbe burkolózó folyó.