1963-tól foglalkozásszerűen ír. Az 1970-es évek elején a csehszlovák hatóságok számos könyvét nem engedték megjelenni, így szamizdatokban és külföldön is publikált. Több regényét is sörözőkben írta, talán ettől is olyan ember-közeliek a karakterei, akikről olyan különleges szeretettel beszél, mintha valóban a barátai lennének, nem elképzelt figurák. Hrabal műveiben mindig megjelenik az élet szeretete, mesélői hangja annyira egyedi, hogy a legegyszerűbb kezdőmondatával is maga után tudja vonni az olvasókat. 1997-ben halt meg galambetetés közben: kizuhant a prágai Na Bulovce kórház ötödik emeletéről.