Égi tükör

Égi tükör című könyvében Graham Hancock folytatja az Istenek kézjegyei című művében megkezdett, az emberiség rejtett örökségének feltárására irányuló kutatásait, s újabb bizonyítékokat sorakoztat fel amellett, hogy az általunk ősinek tartott kultúrák valójában sokkal régebbi civilizációk örökösei voltak, s elődeik archaikus bölcsességére alapozták létüket.
Élményekben gazdag expedíciója során Hancock - fotográfusa, Santha Faiia társaságában - igyekszik felderíteni az ősidők szakrális központjainak az egész bolygóra kiterjedő hálózatát Egyiptom piramisaitól és templomaitól a Húsvét-sziget talányos szobraiig, a prekolumbiánus Amerika kísérteties romjaitól Nagkor Wat pompás palotáiig. Célja mindenütt ugyanaz: megfejteni a letűnt ősök rejtjeles üzeneteit. A tenger alatti városokba és a piramisok rejtett kamráihoz vezető "odüsszeia" során a szerző a régészet néhány vadonatúj szenzációjával ismertet meg bennünket, feltárva egyúttal a mögöttük álló mítoszok varázslatos világát is, s arra késztet, hogy felülvizsgáljuk a civilizációnk eredetével kapcsolatos korábbi elképzeléseinket.
Az Égi tükör nem tekinthető pusztán a korábbi mű, az Istenek kézjegyei folytatásának. Elődeink spirituális hitének felelevenítését, s annak a csillagászat nyelvén megfogalmazott titkosírásnak a megfejtését tűzi maga elé, amelyet az ősi szakrális építmények őriztek meg az utókor számára.
Ég és föld misztikus kapcsolatát rögzíti ez a titkosírás, amely a templomokat csillagokká, az embereket pedig istenekké változtatja.