Énekek éneke

(Online hangoskönyv)

Állok a Fényben – egyedül –
a Nap – végigtáncol rajtam.
Igen, most nagyon fáradt vagyok
és nincsen festék rajtam.
Itt hagyott – árva, bús rabszolga.
Komédia nélkül, minden hitek multán
Fáradt vagyok.
Most jó lennél mellettem –
Te, vagy – akárki – olyan mindegy –
A király – aki jóságom sulyát bírta
elment tengerentulra s itt hagyott.
Ezóta – minden nagyon mindegy,
ölbebénult kézzel várom
amíg elhágy az erőm,
vagy amíg jössz te, vagy egy másik
és rámnéztek s azt hiszitek, hogy láttok.
Ha ez is élet, még jobb ha Te jössz vissza
Te, kit rossz szeszély hozott elém kínnak,
s kinek friss, meleg, kemény száját
visszakívánom.
Mert ma még vágylak idegen férfiszemben –
s ha ajtómon rámnyitnak
ma még tán reád várok,
növeled a lázam magányos éjszakámon
éretted vagyok szép,
éretted vagyok rossz –
csak a Jóságom ölte meg a másik,
a másik – aki hozzád kergetett-
a másik – aki Veled megalázott –
a napkirály – aki jóságom bírta –
s elment életen – tulra – elhagyott.
Ezóta olcsón mérem a szépségem. –
Színeim szóróm – vakok elébe –
hangom – ezer titku – rejtett tudását
Sírva – nevetem süketek fülébe –
nektek – neked sok senki nyomorult –
Választott sorsom súlyos büntetése –
És megszaggatom csipke köntösöm
és rongyokba csavarom majd a testem,
verjen véresre bitangok korbácsa –
én megáldom a követ mire estem,
mert áldva legyen minden ami fáj –
és szent legyen a megrepedt pohár –
Ha elhagyott az erő drága kincse,
Szeretnem nincs mivel – és hinni sem tudok
messze üldözve a barátaim
Dolgozni nem tudok, hazudni sem tudok
és megöl a tavasz – mert már nem az enyém.