Egy várost a "helyei" azonosítanak önmagával. Aki odamegy, először néz, s csak később lát. A képek nem a néző, hanem a látó embert helyezik előtérbe. Nem riporterként akarok látni. Nem érdekel az aktualitás. A mindennapi élet sokkal felkavaróbb. Ha egy elnök a városba látogat és megnyit, kitüntet, avat, eltemet - nem a valóság.