

„Van az a történet, ami nemcsak folytatódik… hanem végre kinyílik. Az Óratorony pont ilyen élmény volt nekem. Ahogy Vasilisa végre belép az óramágusok iskolájába, valahogy minden a helyére kattant. Olyan volt, mintha most kezdődne igazán a varázslat. Ez a rész végre tényleg vitt magával.
Nagyon szerettem az iskola hangulatát, azt a különös időréteges, kicsit bizarr, mégis varázslatos világot, ahol minden ajtó mögött más ritmusban jár az idő. A barátságok, a csapatmunka, a kis csipkelődések… mind-mind hozzátettek ahhoz, hogy Vasilisa most sokkal élőbb, bátrabb és szerethetőbb legyen.
Igen, még mindig vannak gonosz karakterek, akiket legszívesebben messzire dobnék a történetbő, de ezzel együtt most érzem először igazán azt, hogy ez a sorozat kezd a saját lábára állni.
A kedvenc részem? A Vénóravirágok Mezeje. Az a jelenet tényleg szíven találós, képzeletet megindító, olyan fajta varázslat, amitől egy pillanatra te is elhiszed, hogy ebben a világban minden megtörténhet. Ez a rész könnyedebb, pörgősebb, több apró szépséggel, több titokkal és több szívvel. Ha eddig bizonytalan voltál a sorozattal, szerintem ez az a pont, ahol tovább fog vinni." (Moly.hu értékelés)