Vég

"Ömlik a vér a fejemből. A kikent-kifent nő a 704-esből rémülten pattan ki a kocsijából, a portás is rohan. Nem érzek semmit, sem fájdalmat, sem sajnálatot. Jól vagyok itt. Jó volt felidézni a barátaimat, semmi sem véletlen. Ha lenne túlvilági élet, jó lenne velük találkozni, meglátogatni Cirót meg Sílviót a pokolban, jó lenne. De nincs. A halál nem létezik. Még a buddhista reinkarnációhívő sem gondolja, hogy ugyanúgy tér vissza, amilyen volt. Benne leszek a növényben, a féreg nyálában, ami megeszi a növényt, a légyben, ami felnyalja a féreg nyálát, ami megette a növényt. Valahol ott leszek. Jó hosszú volt, már elfáradtam. Jólesik az itteni közöny.

Jó rondán beszéltem a nőkről, meg is érdemlik. A férfiak sem jók semmire. És a kettő nem egymásnak teremtetett.

Szétesem a levegőben a Copacabana felett."



A regény lapjain öt riói barát története bomlik ki. Álvaro egyedül él, orvosról orvosra jár, és ki nem állhatja volt feleségét. Sílvio idős korában sem hagy fel a kábítószer-használattal és az orgiákkal. Ribeiro a strand és sport koronázatlan királya, aki Viagra segítségével kerüli el az elkerülhetetlent. Neto a konzervatív, élete végéig hűséges férj, Ciro pedig a mindenki által irigyelt Don Juan.

Életük végén járnak, ám a sikeres karrier, az önmegvalósítás és a derűs nyugalom egyiküknek sem jutott osztályrészül - mindegyikük a maga módján küzd a homályba vesző múlttal és a megvénült jelennel. Körülöttük neurotikus, odaadó, kiábrándult, elhagyott vagy éppen végzetesen csábító nők (emlékei) keringenek.

A Vég öt élet utolsó napjának öt gondolatfolyama - ezekből a mozaikdarabokból áll össze szövevényes közös történetük, a versengések, szerelmek és csalódások története.