Kánonon túl

Hernádi Gyula lánya, Hernádi Krisztina asszociatív, lírai aparegényt írt apjának hagyatékából. Beszélgetéseik művészetről, alkotásról, szerelemről, hitről és földi megváltásról szólnak, Jézáról, az ateista, női megváltóról, aki helyenként Krisztával azonosul, és akinek szexuális életébe a Mária Magdolnával és Júdással folytatott viszony is belefér. A párbeszédekben megjelenik a mitikus, ősi, nyugati metafizika előtti világ, melyben a föld és az ég közötti határok még elmosódtak, mindkét oldalról átjárhatók voltak.
A Kánonon túl történelmi regény is egyben. Lepereg előttünk Hernádi Gyula élete, ahogy beszélgetősen ő maga mondja el. Érezzük a gyerekkori kisváros, a Horthy-éra, a krími hadifogság, az ötvenes évek diktatúrájának levegőjét, látjuk a Kádár-kori kultúrpolitika, majd az ezredvég színeit. A Földre visszaügyetlenkedő, a szerző életébe is bekerülő angyalok Hernádi Gyula és Hernádi Kriszta beszélgetését kémlelik, s mi sírva és nevetve követjük átváltozásuk varázsmutatványait.