Joel Spazierer kalandjai

„Egyszer hallottam, hogy valaki azt mondja: ártatlanságunkat abban a pillanatban veszítjük el, amikor ráébredünk, hogy a világon nem mindenki szeret minket. Azonnal megértettem, mire gondol, és tudom, hogy én a mai napig nem veszítettem el az ártatlanságomat, és nem is fogom elveszíteni soha.”
„Sosem volt becsvágyam, hogy jó emberré legyek, még akkor sem, ha egy ideig azt hittem, az erkölcsösség az alapfelszereltségünk része” – állítja a későbbi Joel Spazierer, aki Fülöp András néven magyarnak születik 1949-ben Budapesten. Amikor az ÁVH letartóztatja a nagyszüleit, a négyéves kisfiú néhány napra magára marad a lakásban. Úgy érzi, semmiben nem szenved hiányt, még élvezi is ezt a felnőttek nélküli világot, amelyet képzeletével népesít be. Ám innentől kezdve elveszíti empátiáját, a jót a rossztól soha többé nem képes megkülönböztetni. A család 1956-ban disszidál Ausztriába. András elbűvölő szépsége, lefegyverző személyisége és kedvessége mindenkit elvarázsol, ő pedig már gyerekként hazudik, lop, gyilkosságokba keveredik, váltogatja a nevét, és Európa-szerte bámulatos karriert csinál. A prostitúció és a drogok világában éppoly otthonosan mozog, mint a 80-as évek NDK-jában vagy a teológiai akadémián, ahol kedvenc gondolkodóját, Eckhart mestert idézgeti. Köhlmeier műve nagyszabású, hatvan év európai történéseit átfogó pikareszk regény a civilizált világ sötét oldaláról.
„Lenyűgöző teljesítmény, végtelenül szórakoztató és bravúrosan előadott bűvészmutatvány! Ha létezne irodalmi igazságszolgáltatás, Michael Köhlmeier regénye annyi díjat kapott volna, ahány embert elvetemült hőse eltakarít az útjából.”
Michael Maar, Die Zeit
„Hogyan lehet egy ilyen szeretni való szörnyeteget kitalálni, aki egykedvűen belelöki a csavarhúzót a másik szívébe? A szerző ördögi mesterkedésével eléri, hogy Spaziererért szorítsunk. Hogy aggódjunk érte, és reméljük, hogy még egyszer megússza, akkor is, ha újabb gyilkosságot kell elkövetnie.”
Sandra Kegel, Frankfurter Allgemeine Zeitung