Az a nyolcvan-száz esztendő, amelyben a regény cselekménye pörög, az európai történelem és végső soron az emberiség történelmének is legizgalmasabb korszakai közé tartozik.A hatalmas Római Birodalom ez idő alatt omlik össze, és ezzel párhuzamosan válik a kereszténység világvallássá és a világtörténelmet máig meghatározó mozgalommá, amely eseménysorban Szent Jeromosnak, vagyis Sophronius Eusebius Hieronymus-nak hatalmas szerepet szánt a Teremtő. A Pannónia és Dalmácia határvidékéről elszármazott esendő, test hitványságával küszködő de hatalmas lélek élete a vallásos hit, a filozófia és a hús-vér ember külvilággal, ellenségeivel és önmagával küzdő kalandregénye.
Az író a korszakot, a negyedik századot ábrázolja a maga ellentmondásaiban, a főszerelőjét, aki kora fizikai valóságának és lelki-szellemi világának hű kifejezője, aki a kereszténység szellemi megalapozója, az önmegtartóztató remeteség és szüzesség híve, és ugyanakkor teste erotikus és gasztronómiai élvezeteinek a rabja. Csodálattal és hittel azonosul az Ó- és Újszövetséggel, de rajongója a klasszikus pogány íróknak és a filozófusoknak. Rajong Rómáért és a mindenek fölötti fölsőbbrendű latin kultúráért, de szíriai barlangokban remetéskedik, és Krisztus születése barlangja közelében, Betlehemben éli le életét.
A regény műfaji meghatározása is jelzi, hogy elképesztő ellentmondásokból épül föl: "spirituális pikareszk regény". A rusztikus, való világtól független, szellemi, lelki, transzcendens, földöntúli, természetfölötti jelenségek ütköznek szikrázó feszültségeket csiholva az ókori és a 16. századi kópéregény vaskos, kalandos, fülledten erotikus motívumaival. Nem öncélúan.