Pompeji

Pompejiben vagyunk, a '62-es földrengés után. A város fölötti hegyen madártetemek kerülnek elő, és egyre többen érzik úgy, hogy a vulkán morog, dübörög, remegteti a földet. Josse, a szegény családból származó, tanulatlan fiú a véletlenek folytán egy olyan mozgalom élén találja magát, amely a vulkán - a tagok által biztosra vett - kitörésére készülve a tengerparton, a várostól biztonságos távolban új település építését tervezi. Josse egyre otthonosabban mozog a szerepben, amelyre korábban alkalmatlannak találta volna magát, és a napról napra népesebb mozgalom elismert, tisztelt és népszerű vezetőjeként ténykedik. Az építkezés rendben zajlik, az új világ ideológiai alapjáról a mozgalomhoz csatlakozott filozófusok gondoskodnak, és Josse - talán - őszinte hittel dolgozik a közös célokért. Ám, ahogy azt várni lehetett, a hatalom sem marad tétlen.
„Lucretius ott állt a fórumon a tömegben, és Josse beszédére fülelt, amikor hallotta a robbanást. A Vezúvot az ő pozíciójából nem lehetett látni, azonban már néhány másodperccel később látta felszállni a felhőt a kapitólium fölött, és azonnal megértette, hogy mi az. Meg fognak kövezni, ez volt az első gondolata.”
A német könyvdíjas Eugen Ruge regénye aktuális kérdésekre is élesen reflektáló, nagyszabású történelmi regény. Szórakoztató és mélyen elgondolkodtató történetet mesél el lebilincselően izgalmasan, finom színekkel megrajzolt figurákkal és sziporkázó szellemességgel: személyes ambíciókról és végzetes vakmerőségről, a demokrácia és a hatalom természetéről, a politikai machinációkról és a tények szándékos eltorzításáról.