Mikael

Mikael zabigyerek, a turkui boszorkány neveli. Szent Mihály arkangyalról keresztelték el, talán ezért is érez papi elhivatottságot. A helybeli kolostorban tanul. Naiv lélek: mióta az eszét tudja, a "legfőbb jót", a "legnagyobb tudást", az egyetlen üdvözítő utat keresi, de botladozva halad. Rossz ómen, hogy nem tud ellenállni a kísértésnek, és egy egyházi ünnepen a karzatról leköpi az érsek süvegét. Később belekeveredik egy politikai összeesküvésbe, és menekülnie kell Turkuból.
A forrongó Európában már a reformáció szelét érezni, az emberek németül, Luther fordításában olvassák és értelmezik a Bibliát, az Úr nevében véres háborúkat vívnak. Mikael fél Európát bejárja, történelmi események szemtanúja lesz, megismeri kora leghíresebb művészeit, tudósait: Paracelsust, Dürert, Luthert, Erasmust. Szeret, csalódik, háborúzik, megcsömörlik - de az igaz utat nem találja. Inkább deákos ábrándokat kerget, mintsem hasznos tudást, ellentétben bajtársával, a nagy erejű, józan parasztemberrel, Anttival.
Spanyolországból egy tanult mór így bocsátja el:

"A legnagyobb tudás az ember önnön szívében szunnyad, de az ember mindig túlságosan későn bukkan rá, csak amikor már kihűlt a vére, és az élet minden jó ajándéka a hiábavalóság porává száradt a kezében."

Vándorlása során valószínűleg ez a vén alkimista adta neki a legbölcsebb útravalót.
A Mikael történelmi tabló az inkvizíció és a vallásháborúk idejéről, a reformációról, a német parasztháborút és a gyarmatosítás kezdetét átélő Európáról. Waltarinak a Szinuhe mellett világszerte a legnépszerűbb regénye.



Fordította: Schütz István