Moncada

1953. július 26-a a kubai forradalom "keserű keresztelőjének" napja. Egy csapat fiatal meg akarja dönteni a Batista-rendszert – és kis híján sikerül is nekik. Elképesztő konspirációval látnak hozzá. Tapasztalatlanságuknál csak naiv hitük és elszántságuk nagyobb.
– A Moncada kaszárnyát fogjuk megtámadni – jelenti be Havannában maroknyi követőjének Fidel Castro. A Moncada kaszárnya az onnan nyolcszáz kilométerre fekvő Santiagóban van. Azért arra esik Fidel Castro választása, mert Santiago sokkal határozottabban diktatúraellenes város, mint Havanna. A kaszárnyát ezer katona őrzi – de ha álmukban ütnek rajtuk, az általuk is viselt uniformisban…
Ez a dokumentumregény egy évtizeddel az események után készült. Robert Merle felkutatta a dráma életben maradt szereplőit, és a velük készített interjúkból olyan mozaikot rakott ki, hogy az még történésznek is becsületére válna. Rekonstruálta azt a felemelő pillanatot, amikor két lány, négy fiú, aztán a többiek, az a száz-százötven fanatikus vonattal, busszal, autóval elment Santiagóba, hogy végrehajtsa a feladatát. Merle az események felidézésének lázában sem felejti el, hogy nagy emberek nélkül nincs történelem, de a közkatonák az igazi hősök, akik a forradalmi tettek után – ha megérik – sietnek haza, és ott folytatják a hétköznapi életüket, a munkájukat, ahol abbahagyták.
Ma már az is történelem, hogy 1959-es hatalomra kerülése után Fidel Castro – ígéreteivel ellentétben – nem rendezett demokratikus választásokat. A diktatúra hagyománya nehezen veszik ki.
Fordította: Dankó Éva

Olvasson bele: Részlet a könyvből