A film nem forog tovább

Az Első Emelet 2012-ben ünnepelte fennállásának harmincadik évfordulóját. Egyedi sikertörténetük elevenedik meg e könyv lapjain az együttes tagjainak, a barátoknak és ellenségeknek, rajongóknak és a szakma képviselőinek vallomásain keresztül, az alfától az ómegáig.

Az alfa: ketten ugyanabból a gyerekfilmből jöttek, ketten a Piarista Gimnáziumból, csatlakozott hozzájuk egy csöndes, hórihorgas ritmusfelelős, egy budaörsi vagány csalogány, no és a mindent "kitalpaló" menedzser. Ők heten vágtak neki a '80-as évek elején, hogy megváltsák a hazai pop-rock zenét.
Legelőször a közönség állt melléjük. A gyöngébb nem. Hatalmas erővel, viharos gyorsasággal. A sajtóval már nehezebben ment. A hivatalos ifjúsági lapok hosszú ideig fújták a banda hajójának az ellenszelet. Szerencsére a fiúknak sikerült "bevenni" a mindenható Hanglemezgyárat, aztán jöttek az aranylemezek, szépen, egymás után. Lassan, de biztosan a szakma is elismerte a teljesítményüket.
De, ahogy az lenni szokott, véget értek a mézes hetek-hónapok-évek, és bekövetkezett az első törés. Majd a második, a harmadik. A tagok életében a sikerekben gazdag időszakot eseményekben gazdag követte. Majd pedig csend, félelmetes csend. Aztán, mint a mesében, újjászületés, feltámadás, boldogság.
Az Első Emelet együttes három eseménydús évtizeden át alkotott.
Az ómega: a csapat 2013 decemberében egy nagyszabású koncerttel végleg elbúcsúzik a rajongóktól.