Az ősfasizmus szaga

Umberto Eco (1932–2016) olasz szemiotikaprofesszor, tudománytörténész, középkorász, esszéista – s nem mellesleg világhírű regényíró. 1980-ban robbant be a szépirodalom világába A rózsa neve című középkori krimivel, melyből Sean Connery főszereplésével nagy sikerű film is készült. Népszerűségét csak tovább növelte A Foucault-inga, A tegnap szigete, a Baudolino és A prágai temető című regényeivel.
Az ősfasizmus szaga című kötetének írásai – melyek eredetileg alkalmi, folyóiratokban megjelent publicisztikák és előadásszövegek – a megjelenésük óta eltelt 25–30 év alatt sem vesztettek szellemi frissességükből, bölcsességükből, éleslátásukból, szenvedélyes vitakészségükből és aktualitásukból.
Gondolatok a háborúról, a bevándorlásról, a toleranciáról, a média politikai kisajátításáról, az istenhitről – és leghangsúlyosabban: hogyan tudja újabb és újabb köntösben belopni magát a mindenkori életünkbe a fasizmus? Mik azok a jellegzetességei egy államhatalomnak, amelyek alapján kétségtelenül felismerhető ez a félelmetes ideológia? Eco tételesen felsorolja ezeket a sajátságokat, így mindenki számára világosan eldönthetővé válik: felrémlik-e a fasizmus ködképe abban a rendszerben, amiben él.