Piramis

A Nagy Piramis a legősibb az ókori világ hét csodája közül, mégis az egyetlen, amely máig fennmaradt. A számítógépes grafika segítségével a Piramis életre kelti a IV. dinasztia korának Egyiptomát, hogy bemutassa, miként és miért épült meg ez a páratlan emberi vívmány. Nincs a Földön még egy építmény, amelyről ennyi elmélet született volna - a Nagy Piramis eredetével kapcsolatos kérdések immár négyezer év óta foglalkoztatják a legnagyobb elméket. Hogyan lehettek képesek a primitív eszközökkel dolgozó egyiptomi építészek arra, hogy ilyen bámulatos mértékű pontosságot érjenek el? Miként mozgatták meg az olykor 40 tonna tömegű kőtömböket és helyezték azokat szorosan egymás mellé? Milyen lehetett az élete azoknak a munkásoknak, akik felépítették a piramist, és mennyi idejükbe telt mindez? Csak most, a huszonegyedik század hajnalán vagyunk képesek kielégítő válaszokat adni ezekre a kérdésekre.
A szerzők nyomon követik Gíza felfedezésének történetét, kezdve a legkorábbi görög és római utazóktól, a kilencedik században élt arab Al-Mámun kalifán keresztül egészen Athanasius Kircherig és John Greavesig. Tanulmányozzák az egyiptológia létrejöttének körülményeit: a kimerítő kutatásokat, amelyekre Napóleon 1798-as egyiptomi inváziója alatt került sor; Jean-Francois Champollion úttörő munkáját, amely révén új értelmet nyertek a korábban csak díszítőelemnek tekintett hieroglifák; majd az olyan tizenkilencedik és huszadik századi tudósok munkásságát, mint Auguste Mariette vagy Sir William Flinders Petrie. Nem hagyják figyelmen kívül a szabadkőművesség motívumát és a tömegturizmus kihatásait sem.
A könyv végezetül megvizsgálja az áltudományos teóriákat és felidézi, miként vonzotta a Nagy Piramis mágnesként az olyan sarlatánokat, eretnekeket és szélhámosokat, mint a misztikus "Madame" Helena Blavatsky vagy az önjelölt bibliai fenevad, Aleister Crowley, aki állítása szerint még a nászéjszakáját is a piramis belsejében töltötte.