Kuss!

Fiala János harmadik kötetének már a címe is: "Kuss! nemzeti [...] nyalóka" indulatkeltő. Hát még a folytatás! "Keljfeljancsi" című rádióműsora a trambulin, hogy korosztályát meghazudtoló érzékenységgel kotorja ki, amit hallgatói és olvasói - mi - gondosan, évek sora alatt szőnyegeink alá sepertünk. Az önmagát árbockosárból jelentő matrózként definiáló író elvileg ugyan mindenen kívül áll, attól még kioszthat bennünket: nála mindenki megkapja a magáét.
Politikai mutyikból, médiapaktumokból kimarad, más személyközi (szeretői) viszonyokból nem.
"Az elhangzottakról hazaérkezésünk napján, késő este, részletesen beszámoltam a feleségnek - írja a Vitray Tamásról szóló részben Fiala. - Már akkor éreztem, hogy ostobaságot csináltam, amikor leraktam a kagylót, pedig nem tudhattam, hogy az ura kérdésére: ki a frászkunyhóval tereferélt éjnek évadján, nem tér ki, hanem azon melegében, a hitvesi ágyban továbbadja az összes információt."
Nem öncélúan leplez le. Titkok tudójaként csak azok szobrát próbálja ledönteni, akik - a tévedés kockázatával - rászolgáltak erre, miközben könyve, a "Kuss!" nem az ellenőrzőbe írt intő.